Egy depis pillanatomban megírtam az egyik visszatérő álmomat egy kis változtatásokkal. Ezt szeretném most leírni. Van benne egy csipetnyi vér és erőszak, úgyhogy ha valaki nem bírja ezt, akkor az ne olvasson tovább!!
Én szóltam!! :D
Még csak annyi, hogy az első mondatot jegyezzétek meg, mert csak így értitek meg a csattanót!
Újra és Újra...
Ilyedten riadtam fel álmomból. Izmaim feszültek voltak, bármikor készen álltam futásra. Menekülnék, kicsinek éreztem a szobát. El innen!
Felrángattam magamra a ruháimat. Sietve bezártam a lakásajtót. Miután meggyőződtem róla, hogy a kulcsot a zárban nem tudom többször elfordítani, óvatosan körülkémleletem a sötét utcán. Csak a szél keltette apróbb mozgásokat láttam, ahogy a fák ágait, a leveleket és a kukákból kiborult szemeteket fújja, taszigálja.
Halk, de mégis sietős léptekkel elindultam a járdán. A távolban hallatszódtak a város zajai. A metrósínek csikorgása, a taxik őrült dudálása, az éjszakai munkások, dolgozók morajlása. Viszont a külváros teljesen halott volt éjjel. Nem tudtam merre tartok. Ezen az úton még nem jártam, de csak vitte lőre a lábam céltalanul bolyongva.
Lépéseket halottam. Hátranéztem, de senkit sem láttam. Az utca és a járda széles volt, nem volt hely, ahová bebújhatott volna egy ember. Nyugtalanul előre fordultam, hogy folytassam az utam, de egy alak állta el az utamat. Páni félelem söpört át rajtam, kirázott a hideg és elkezdtem izzadni. Ez az alak pont olyan volt, mint a rémálmomban a gonosz. Furcsa hörgő hangot adott ki és megindult felém.
Elkezdtem hátrálni és megfordultam, hogy elfussak. Meglódultam és úgy futottam, mint még soha. Éreztem, hogy a szél az arcomat csípi és a fagyos levegő betöltöti a tüdőmet. Ziháltam, nem csak a környezeti viszontagságok miatt. Elkezdtek beugrani a rémálmom képei. Ugyan ez történt velem álmomban. És tudtam, éreztem, hogy a nyomomban van, mindjárt utol ér. Szinte repültem a föld felett, de egy erős lökés a földre taszított. Az éles kavicsok felsértették a bőrőmet, belevályódva a húsomba. De nem volt időm érzékelni a fájdalmat, mert egy erős rántás a hátamra fordított. A szemem tágra nyílt mikor megláttam a támadóm arcát.
-Te?... - kérdeztem amint felismertem. - Miért... - kezdtem el a kérdésem, de meglendítette a karját és akkorát ütött az arcomba, hogy reccsent valami és az állkapcsom lezsibbadt úgy, hogy esélyem sem volt rá hogy beszélni tudjak. Homályos látással, kóválygó fejjel, vért prüszkölve vártam a halálos verést, de mivel nem ütött, megpróbáltam szabadulni alóla. Amint mocorogni kezdtem, megragadta a nyakamat és a földhöz szegezett. Megint kiadta azt a hátborzongató morgás félét. Megcsillan valami a kezében, így ráfókuszáltam. Először meghökkentem, majd megint kirázott a hideg. Egy rezés élű zsebkést szorongatott a kezében. Magamban szarkasztikusan felkuncogtam.
"De jó, nem agyonvernek, hanem megkéselnek és hagynak elvérezni..."
Becsuktam a szemem és a felhasadt számat összeszorítottam. Vártam. Csendesen elbúcsúztam az élettől, átgondoltam az egész életemet egy másodpercben. Légzésem lelassult.
Viszont a fojtogató félelem még mindig szorosan markolt amikor a hideg penge a bordáim közé hatolt, szétroncsolva a húst, a szöveteket, a vérereket. Tüdőm kétségbeesetten kiabált friss oxigénért, de a légutaimba tóduló vér megakadályozott a légzésben.
Amint kirántotta a mellkasomból a kést, a sebből elkezdett bugyogni a vér. Kezem ösztönösen a sebre zárult, hogy a vérzést elállítsam. Persze tudtam hogy semmi esélyem. Támadóm felállt, megkerült és még egy utolsót rúgott megkínzott testembe, majd hallottam lépteit agy távolodott.
Oldalra fordultam és felhúztam a térdeim. Elkezdtem szédülni, hányingerem volt és vért köhögtem. Remegtem, fáztam, fájt mindenem. Éreztem hogy már nem sok van hátra, amikor elkezdtem rángatózni. Egyre több karmazsinvörös vér ömlött ki a sebből, és a számból is több szivárgott. A fájdalom kibírhatatlan volt, de csak nyögöldöztem, mivel törött állkapcsom miatt ordítani már nem tudtam.
De hirtelen - mintha minden végtagom magától mozgott volna - kiegyenesedtem és az ágyamban találtam magamat. Ilyedten riadtam fel álmomból...
Köszönöm, hogy elolvastad. :)
