Pontosan 11:20 körül voltunk a barátommal fél évesek :D Az időt csak körülbelül tudom, mert az egyik dél körüli szünetben jöttünk össze, szóval a suliban mondtuk ki hogy mostantól megpróbáljuk és látható mi lett belőle. :D
De hol is kezdődött a történetünk?
Kezdjük a legelején: 1993 karácsonyán, amikor is egy kis falu templomában épp keresztelő zajlott. Ott voltak a rokonok, a barátok, és persze 2 csöppség. Az kisfiút Gábornak, a kislányt meg Szandrának hívták. A kislány izgett mozgott a szertartás alatt, míg a fiúcska csendben tűrte, jóformán átaludta a procedúrát. :) (a mai napig megtalálhatóak az alaptermészetünkben ezen tulajdonságok :D)
Ezután eltelt jó pár év és a gyerekek középsuliba mentek, ahol évfolyamtársak lettek.
Egyik évben (2011) egy osztálytalálkozó került megrendezésre abban a bizonyos faluban. Találkoztak régi ismerősök, osztálytársak, barátok. Történetünk főszereplőinek szülei nem csak a keresztelőkor találkoztak, de nem ám. Hiszen ahogy annak egy mesében lennie kell, több szálon futott a történet. A lány anyukája és a fiú apukája történetesen osztálytársak voltak. "Micsoda véletlen?" :DDD Elkezdtek hát beszélgetni a régi osztálytársak, míg végül is kiderült, hogy mindkettejüknek van egy gyermeke, akik ráadásul egy iskolába is járnak. Mivel a szülők a számítógépektől és egyéb technikai kütyütől meglehetősen távol érezték magukat, így megbeszélték hogy majd a gyerekek tartják a kapcsolatot. Egy szép nyári napon meg is érkezett az első "füstjel": Gábor bejelölte ismerősnek Szandrát. Nyár volt, meleg, az főszereplőink meg szívesen csevegtek egymással, kifejezetten jófej, laza és bulizós volt a srác hogy felkeltse a lányka figyelmét. :D
Szeptemberben elutazott az évfolyam Olaszországba, ahol -mint bármelyik mediterrán országban- forrt a levegő. Egy ilyen kifejezetten meleg estén elindultak főszereplőink kalapot vásárolni (de lehet napszemüveg volt... a Sangria finom volt az tuti :D) A boltok bezártak mire eszükbe jutott hogy éjszaka közepén vásárolni akarnak. De ha már ennyit sétáltak, hát kárba ne vesszen, lesétáltak a tengerpartra. Majdnem telihold volt azon az estén, nem egészen, de eléggé világos volt ahhoz hogy tisztán lássanak a parton is. Sétálgattak a parton. A lány megemlítette hogy fáj a nyaka, mire a hős hercegfi lecsapott és fantasztikus masszásban részesítette a szenvedő lánykát. A jutalom nem maradhatott el, elcsattant az első csók. Ennél szebb helyet és történetet egy lány sem álmodhat meg magának. Hát én nem csak hogy elképzeltem, meg is éltem. 2012 január 4.-től a páromnak mondhatom eme hercegfit, aki nem szőke-kékszemű (hálisten), hanem gesztenye barna hajú és gyönyörű csokibarna és zöld színű szeme van. Ló helyett meg ott van Tapi, a kutyája, akit mellesleg nagyon imádok. :D
Gábor ha ezt volt türelmed elolvasni, akkor üzenem hogy szeretlek nagyon! :)) <3
